Felszántom a császár udvarát, Vol. 2

Kezdek úgy lenni az Animal Life-s sztori óta, hogy nem merek leírni semmit előre. Úgyhogy ez most egy feltételes módban íródó bejegyzés lesz.

Kaptam egy melót Bécsben. Áááá, nem, na, szóval, elvileg, úgy fest, ha minden jól megy és összejön, nem jön el addig a világvége, nem esznek meg a farkasok, vagy a vuclik, és nem szegődöm el ork törzsfőnöknek, na AKKOR, akkor szeptemberrel kezdek Bécsben. Épp szerződésaláírásra várok. Feltűnhetett a cégnek, hogy kezdek fóbiás lenni, mert a napokban biztosítottak, hogy ha megbeszéltük, akkor tuti, így lesz. De már óvatos vagyok. 

Na szóval, korábban, valamikor február magasságában már elindultam ehhez a bandához. Egy E-motion nevű lovasterápiás egyesületről van szó, amely E-motion név alatt lovasterápiával foglalkozik. Érted. Nem a lovakat terápiázzák, hanem embereket és emberkéket, akiknek testi/lelki kínja van. A cél szimpatikus, voltam állásinterjún anno, az emberek is szimpatikusak. A savanyúpofájú Ferencjóska helyett itt egy életvidám kis nő a főnök. Akkor nem vettek fel, de írt egy levelet a nőci, amin látszott, hogy nem az az előregyártott tucat "Kedves xy, sajnálattal közöljük, hogy satöbbi" jellegű iromány, hanem tényleg nekem szólt, szóval leírta, hogy valami apróságon múlott, hogy a másik jelentkező kapta meg a munkát (több tapasztalata volt lovakkal) amúgy tetszettem nekik. Most aztán újra megtaláltuk egymást, és ELVILEG megkaptam a munkát. Jó, nem leszek vezérigazgató, ugyanúgy állatgondozóként folytatom a "karrierem", de maradok az állatok mellett (elvileg), ami jó. A fizetés kifejezetten korrekt. Volt párhuzamban egy másik munkalehetőség, ugyanilyen summával, irodai telefonálgatós, innentől nem sokat gondolkodtam, melyik lesz a befutó. 

Aztán most jön a neheze, elvileg, mert a Spirit alapvetően olyan, mint egy biztonságos fészek, igaz, hogy nem fizetnek agyon minket, de cserébe mindent a seggünk alá tolnak. Most, elvileg, kirepül a madárka. Épp azon fő a fejem, hogy olyan lakhatást találjak a császárvárosban, vagy a közelében, ahol Árnyék Úr jól érzi magát, és nem megy rá ingemgatyám. Nincs sok ilyen, meg kell mondjam. Próbálom megszűrni azt a keveset, ami van...Épp találtam valami érdekeset, de erről tényleg nem merek írni. Nem bánnám, ha lecsengene már az egész macera, és újra biztos talaj lenne a lábam alatt. Na de, meglesz még az is. Elvileg. Érdekes lesz újra bekerülni egy nagyvárosba, ahol sok ember van, és rengeteg az ember, és az ember is tömérdek. Kíváncsi leszek. 

Elvileg.