Minekutána az előző bejegyzés kapcsán megtanultam, hogy nem szabad nyilvánosan leírni a f*ceb**k szót, mostantól „egy ismert internetes közösségi portál”-ról beszélünk. Legfeljebb letörik az ujjam, mire a bejegyzés végére érek. Jó, tudom, ctrl+c-ctrl+v. Vagy a schmitt-gomb.
Szóval, felmégy az ismert internetes közösségi portálra. Bugasanyi írt, hogy este sörözés, menjek velük, a legutóbbi csetbeszélgetés másik résztvevőjének utolsó „sziá”-ja is az üzeneteket gyarapítja. Meghívtak a „százezren a baracklekvárfőzés ellen” eseményre, és egy koncertre, A.L.B. pedig lájkolta az összes bejegyzésemet. Oké, üzenőfal…blablabla, szerelmesvagyok, esikazeső, ladaeladó, okosidézet, szemátállatrohadjmeg, blablabla, terhespocak, boldogszülinapot, szakítottam, okosidézet, flörtölőduma, szexifényképöthozzászólással, blablabla, palacsintaleszvacsorára, úgyunatkozom, koncertetakarok, fénykép, blabla…hopp, ez mi volt? Bah, egy sérült gyerek. Olyan ötévesorma kis angyal, szőke loknikkal, nagy, sírós kék szemekkel. Mindkét járomcsontján egy frissen összevarrt hosszú seb. És a szöveg hozzá, hogy mindenféle göröngyös tárgyat kellene a fejéhez vágni annak, aki ilyet csinált szegénnyel, (persze ez nem egészen így megfogalmazva), meg hogy osszam meg én is a képet, az szegény népnek okulására. Hogy a kép tegnapelőtt készült, vagy harminc éve, illetve hogy a kiskölköt bántotta valaki, vagy felhengeredett a biciklivel, arról nincs szó. Fenét hengeredett, vas megyei vagyok. Hömbölödött. De mindegy is, a lényeg, hogy osszam meg, és szüljön sünt, aki bántotta szegényt! Üzenőfal tovább…blablabla, Zsuzsiiszexybaby megváltoztatta a profilképét, dejóvoltategnapiparti, okosidézet, esikazeső, filmajánló, megintakiskölök..mi? Megint a kiskölök. Aztán még vagy háromszor. Aznap. És az elkövetkezendő napokban még jó néhányszor. Mert hogy a csodába’ ne osztanánk meg, hát szegény gyermek…Hogy a kép eredete mi, azt meg kit érdekel.
Mert ezeknek a dolgoknak, persze, ereje van. Ki ne kapná fel a fejét, ha ilyesmit tolnak az arcába? Van egyfajta sokkoló hatása, tehát odafigyelünk rá. A probléma ott kezdődik, hogy odafigyelünk, akár akarunk, akár nem. A kérdés, hogy akarunk e? Ki ne szeretné, (egy elenyésző kisebbségtől eltekintve- akik jobb esetben börtönben, rosszabb esetben szökésben vannak), hogy a kiskölök minél előbb meggyógyuljon, vagy hogy egyáltalán és eleve ne is legyen semmi baja? De könyörgöm...ha ezt a fotót csak így spontán belevágom mások képébe, attól szegénynek nem lesz se jobb, se rosszabb.
A másik megtörtént eset, mikor úgy egy hónapja egy felakasztott kutya képe járta be az ismert internetes közösségi portált, ami mellett két kreol bőrű, szemre max húszéves patkányeledel vigyorog és mutogat. Na, jött is a felháborodás, meg a nyomozás, és én már azzal a szöveggel kaptam kézhez, illetve géphez, hogy a két srác csempeszkopácsi cigány. Ment is, ihajj, a háborgás, hogy majd így megkeressük őket, meg úgy megkeressük őket, egészen addig, míg valamelyik régebbi motoros be nem írta, hogy ő bizony ismeri ezt a fotót, úgy tizenöt éve látta, és Dél-Amerikából származik.
Szóval. A kérdés, hogy kinek, és miért jó, hogy alaptalan, vagy félig megalapozott módon elindít efféle brutális fotókat? De azt is el tudom képzelni, hogy ezek a bejegyzések egyszerűen csak mint tengerből a nejlonzacskó, újra és újra felbukkannak, és a hozzájuk fűződő sztori a Pletyka Rt védjegye alatt mindig változik. Ismeritek azt a játékot, hogy van mondjuk tíz ember, az első kitalál egy random mondatot, tegyük fel azt, hogy "Szeretek horgászni, megnyugtat, és kikapcsol"? Aztán egész halkan belesúgja a következő ember fülébe, az a következőébe, és így tovább, az utolsó pedig elmondja, hogy ő azt hallotta, hogy "Szemetel a kis Pisti, megrugdaljuk, kicsapkodjuk!" No, szerintem sokszor így működik ez valahogy a neten is.
Vannak-nyilván-olyan megosztásra váró képek/szövegek is, amikkel tényleg segíthetünk. Bármikor szívesen megosztom eltűnt állat fotóját, ténylegesen értelmes figyelemfelhívó képeket, szóval olyan dolgokat, amikről tudom, hogy honnan jöttek, és hová mennek. De csak azért körbeszalajtani valamit, hogy megbotránkozást keltsen...
Érdemes talán kihasználni azt a 0,8-1,5 másodpercet, amíg az ujjunk megkeresi az egér bal gombját, és ráklikkel a "megosztás" gombra, és átvillantani közben a nyakunkra szerelt gombócon, hogy van-e értelme?
Vagy mondjam csak így póriasan, hogy "ember, ne legyé mán biiiirka!"?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése